Átadtunk ma egy autót az új tulajdonosának. Ez még nem is lenne érdekes, de az inkább, hogy sikerült megoldani rá a hitelt. Ne gondoljunk semmi komoly problémára, ahogy mi sem tettük, aztán mégis volt egy kis zavar. Persze csak a szokásos banki problémázás, amit persze megértünk, hiszen megnézik hová teszik a pénzüket, és próbálják minimalizálni a kockázatot.

Annyi a történet, hogy a vevő hivatásos sportoló. A munkahelye az egyesülete, a fizetését az egyesület vezetője, a menedzsere adja, aki mellesleg ügyvéd, és egy ügyvédi irodában dolgozik. A bank megkapta az információkat, majd jelezte, hogy nem értik, hogyan lehet, hogy a sportegyesület munkahely telefonszáma egy ügyvédi irodában csörög. És hogyan lehet, hogy az ügyvédi iroda utalja a fizetést nem a sportegyesület. Elmagyaráztuk. Hihetetlen, de megértették, és innen már nem is volt probléma.

Ha csak azt nem vesszük, hogy több mint egy éve lejárt a vevő személyi igazolványa. De végül nem kellett megvárni az új igazolvány elkészültét, a bank elfogadta a kérőlapot is, és így végül időben lezajlott az ügy.

 

Úgy tűnik, az emberek szégyellik, ha hitelre vesznek autót. Onnan sejtem, hogy fontosnak tartják közölni miközben a hitel ügyintézés folyik, hogy ki tudnák fizetni kp-ban is az autót, csak most nem akarják. Vagy, hogy úgyis kifizetik pár hónap múlva az egészet, pillanatnyi csak a pénzzavar. Oké rendben, de ez nem tartozik ránk. Inkább erősíti azt az érzésem, amivel kezdtem, hogy szégyellik magukat, amiért nincs elég pénzük, hogy a zsebükből fizessenek. Pedig semmi szégyellnivaló nincs ebben, sőt.



Azon gondolkodtam, hogy miért érezhetik maguk így az emberek. Eszembe jutottak azok a matricák amiket az utcákon látni kocsikon, hogy „Ez öreg, de legalább ki van fizetve”… vagy ehhez hasonló viccesnek gondolt felirattal. Nem értem mit szeretne közölni vele az autó tulajdonosa. És főleg kinek?

Az autósok három részre oszthatók a célközönség szerint:
1. Akinek van annyi pénze, hogy annál az öreg – de kifizetett – kocsinál fiatalabbal járjon, ami szintén ki van fizetve, az észre sem veszi a feliratot.

2. Ha fiatal, hitelre vett kocsival járó ember olvassa, akkor mire gondolhat?

 a) Én okosabb vagyok, mint, hogy autóban tartsam a pénzem, inkább fialtatom, és így megtermeli az autóm árát.
  b) Sosem tudnék összeszedni annyi pénzt egyszerre, mint amennyibe a kocsim kerül, így viszont megtehetem, hogy nem öreg ronccsal járok.

Szerintem egyik esetben sem értékeli a matrica humorát.

3. A szintén öreg és kifizetett kocsi tulaja ugyanabban a cipőben jár, így nem nagyon érdekli a dolog. Ha viszont hiteles, akkor pláne gondolhatjuk, hogy nem jókedvében jár olyan – hitelre vett - kocsival, hanem nincs más lehetősége. Így max elhúzza a száját.

Az biztos, hogy a mai helyzetben kevés embernek van lehetősége, hogy az igényeihez, elvárásaihoz, környezetéhez megfelelő autót vásároljon saját pénzből. Vagy ha igen, akkor is megnézi, hogy van-e lehetőség a pénz más irányú, kedvezőbb befektetésének. Az ilyen helyzetekre nyújtanak a különféle bankok megoldást– köztük olyanok, amelyeknek a nevét sem hallották sokan, viszont járműhitelezésre szakosodtak, és így sokkal kedvezőbb az ajánlatuk a mainstream bankokénál, mert egyrészt nem tartanak fent akkora apparátust, másrészt nem kell a többi ágazatuk veszteségeit is beépíteni az ajánlatukba.

Persze nem azt mondom, hogy hanyatt-homlok rohanjunk hitelre venni autót. Csak azt, hogy aki határozatlan, mérje fel a saját erejét, és ennek megfelelően gondolja át, hogy megteheti-e, hogy jobbra váltson.

Középkategóriás, 1.5 M Ft értékű használt autónkra jelentkezett egy hölgy. A szokásos menetrend – autó megtekintése, beleszeretés, alkudozás, foglaló – után leültünk hitelt készíteni. 59 éves hölgyről van szó, aki mind megjelenésben mind papírjait tekintve ideális ügyfélnek tűnt. Saját ingatlan, munkahely X éve, felső vezető beosztás, magas jövedelem és 30% önerő.

Ezen paraméterekkel biztosra vettük, hogy a banktól 2 órán belül szerződést kapunk. Szerveztük az eredetvizsgát, az átírását az autónak, hogy minél előbb el tudja vinni a vevő. De egy órával a kérelem beküldése után érkezett az SMS: ELUTASÍTVA!

Értetlenül álltunk a válasz előtt, hiszen minden kritériumnak megfelelt az ügyfél, és az autó is ideális a bank szempontjából. Telefonon érdeklődtem a kapcsolattartónknál, mi az oka ennek a döntésnek. Kiderült, hogy a hölgy passzív BAR-os, 2002-2006-ig volt a BAR listán. Négy évig! És igazából még ez sem lett volna gond, de éppen 6 hónapja próbálkozott ugyanennél a banknál hitelfelvétellel, de más munkahellyel. Ez így már kicsit furcsa.

De a legszebb: egy kereskedő ismerősünktől kaptuk az infót: a hölgy 3 évet csalás miatt bent csücsült a hűvösön a BAR listás idején.


ui: tudjuk, hogy a BAR (Bankközi Adósnyilvántartó Rendszer) már nem a hivatalos megnevezés. Helyette a KHR (Központi Hitelinformációs Rendszer) van, de mindenki BAR-listának hívja továbbra is, ezért az egyszerűség kedvéért mi is így nevezzük.